A lézerterápia egy olyan orvosi kezelés, amely fókuszált fényt használ a fotobiomodulációnak nevezett folyamat stimulálására (PBM, azaz fotobiomoduláció). A PBM során a fotonok belépnek a szövetbe, és kölcsönhatásba lépnek a mitokondriumokban található citokróm c komplexszel. Ez a kölcsönhatás biológiai események sorozatát indítja el, ami a sejtek anyagcseréjének fokozódásához vezet, ami csökkentheti a fájdalmat és felgyorsíthatja a gyógyulási folyamatot.
A fotobiomodulációs terápia a fényterápia egy olyan formája, amely nem ionizáló fényforrásokat, például lézereket, fénykibocsátó diódákat és/vagy szélessávú fényt használ a látható (400–700 nm) és a közeli infravörös (700–1100 nm) elektromágneses spektrumban. Ez egy nem termikus folyamat, amelyben endogén kromoforok fotofizikai (azaz lineáris és nemlineáris) és fotokémiai eseményeket váltanak ki különböző biológiai szinteken. Ez a folyamat jótékony terápiás eredményekhez vezet, beleértve, de nem kizárólagosan a fájdalomcsillapítást, az immunmodulációt, valamint a sebgyógyulás és a szövetregeneráció elősegítését. A fotobiomodulációs (PBM) terápia kifejezést ma már a kutatók és a szakemberek használják olyan kifejezések helyett, mint az alacsony szintű lézerterápia (LLLT), a hideglézer vagy a lézerterápia.
A fotobiomodulációs (PBM) terápia alapelvei, ahogyan azokat a tudományos szakirodalom jelenleg ismeri, viszonylag egyértelműek. Egyetértés van abban, hogy a terápiás fénydózis alkalmazása a károsodott vagy diszfunkcionális szövetre mitokondriális mechanizmusok által közvetített sejtválaszt vált ki. Tanulmányok kimutatták, hogy ezek a változások hatással lehetnek a fájdalomra és a gyulladásra, valamint a szövetek regenerálódására.